Istenben bízni a próbák idején

Számtalanszor tapasztaltam már meg az életem során, hogy milyen erő van az Istennel való élő kapcsolatban. A nehéz időszakokat nem kell a saját erőmből és tudásomból megoldani, hanem a legbiztosabb kezekben tudhatom a saját és szeretteim életét.

Kisfiam, Bence első betegsége nagy sokként ért bennünket. Hétvégére hazautaztunk szüleimhez. Bence a megszokott módon, fürdés után nem sokkal elaludt. Kb. 11 óra körül, amikor már mi is lefeküdtünk aludni, iszonyú ordításba kezdett a mi kicsi fiúnk, és hiába próbáltam nyugtatni nem sikerült...már az egész család felébredt, és ijedten jöttek be a szobánkba. Bence nagy nehezen megnyugodott, az orrából folyt a váladék, és a torkán is hasonló dolgot köhögött fel. Először azt hittük csak egy kis megfázásról van szó...de vasárnap délutánra  a láza is felszökött, és légzésnél fura sípoló hangot hallatott. Ennél a pontnál úgy döntöttünk, hogy irány az ügyelet. Az ügyeleten a doktornő azt mondta, hogy Bencének a torka kicsit piros, és  a hangszálai is be vannak gyulladva, de a tüdeje tiszta. Felírta a megfelelő gyógyszereket is, amit azonnal ki is váltottunk. Azt gondoltam, hogy most már minden rendben lesz...de ezután következett életem talán legnehezebb éjszakája. Ahogy hazamentünk, megetettük, megfürdettük, lefektettük Bencét. A láza elkezdett felmenni, kapott kúpot. A légzéskor jelentkező sípoló hang egyre hangosabb lett, és olyan méreteket öltött, hogy képtelen voltam mellette aludni....és olyan fulladás érzetem volt, ahogyan hallgattam hogy alszik. Hajnal 1 óra körül pedig sírva ébredt Bence, és nem tudtam eldönteni, hogy kap-e rendesen levegőt. Péterem folyamatosan nyugtatott, hogy azt mondta doktornő, hogy a tüdeje tiszta, és valószínű, hogy a hangszálgyulladás miatt van ez a fura hang. Én viszont nagyon meg voltam ijedve, próbáltam is hívni a háziorvosunkat, de ki volt kapcsolva a telefonja...az ügyeletre feleslegesnek tartottam menni, hiszen egy pár órája voltunk ott. Nem lehetett ebben a helyzetben semmit tenni. Jól kiszellőztettem a lakást, hogy könnyebben tudjon Bence lélegezni, készítettünk egy adag tápszert, ami elfogyasztása után Bence szépen visszaaludt. Mi pedig imádkoztunk, és Isten segítségét hívtuk ....ez az ige volt az, amire próbáltunk támaszkodni ezen a nehéz hajnalon: Semmiért se aggódjatok, hanem minden kéréseteket hálaadással tárjátok Isten elé, és Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket a Krisztus Jézusban.....Ezt az igét ismételgetve sikerült egy kicsit aludnom. Reggel sikerült beszélnem doktornővel, aki kora délután ki is jött hozzánk. Doktornő azonnal felírt egy kúpot, amely a légzésben segített Bencének, kilazította a görcsbe rándult rekeszizmokat, és elküldött röntgenre is, hogy a tüdőgyulladás gyanúját kizárjuk. A vizsgálatot Bence nagyon jól tűrte, és az eredmény is jó lett, a tüdeje tiszta. Innentől már bámulatosan gyorsan elkezdett az állapota javulni Bencének. Estére teljesen elmúlt a nehézlégzés, láza már vasárnap este óta nem volt. Minden a legjobban alakult...amikor is pénteken újból belázasodott....de amilyen gyorsan jött a láz, olyan gyorsan el is ment. Szombaton ebédnél Péter úgy imádkozott, hogy kérte, hogy teljesen gyógyuljon meg Bence. Ezután takarításnál a porszívóval a szekrény mögül egy igekártyát húztam ki (nem tudom, hogy honnan és mikor kerülhetett oda)...amin egy csecsemő van, és ez az ige: Én vagyok az Úr a te gyógyítód.

Isten nem hagyja válasz nélkül a hozzá fordulók imádságát. Különböző módokon, de válaszol. 

 

Szabóné Dr. Pál Ildikó